Egy jó kertész mindent megbocsájt!
Miért mondják, hogy egy jó kertész mindent megbocsájt? Talán azért, mert a növények mindent elviselnek – még a legnagyobb hibát is megbocsájtják nekik! Szomorú látni, amikor egy növény, amelybe ennyi energiát fektettünk, elsorvad. Egy pillanat alatt megváltozik az egész kép. És mi történik ilyenkor? A kertész türelmesen guggol, locsol, ápol, és újra próbálkozik. Miért? Mert a növények valóban képesek megújulni, ha megadják nekik a megfelelő törődést, és ha elég kitartóak vagyunk. A kertészkedés egy olyan terület, ahol a hibák is az élmény részei. Néha az ember a legjobb szándékkal nekifog valaminek, de a végeredmény egészen más irányt vesz. Lehet, hogy túl sok napfény éri a kedvenc virágunkat, vagy éppen túl keveset locsoljuk. De mi sem bizonyítja jobban, hogy a kertészkedés egy állandó tanulás, mint az, hogy a növények újra és újra helyrebillennek, ha megadják nekik a megfelelő törődést.
A növények nem haragszanak
A kertész igazi bölcsessége talán abban rejlik, hogy képes elfogadni a természet ciklusait. A fagytól károsodott tulipán vagy a megfakult rózsalevél számára nem kudarc, hanem egy újabb lehetőség a megújulásra. A kertész szeretetében nincs hely a pániknak, csak a türelemnek és a reménynek. Megérti, hogy a természetnek is megvannak a maga szabályai. Sőt, mi több, ezek a hibák is hozzájárulnak a fejlődéshez. Mert a hibák tanítanak minket türelemre és alázatra, két alapvető tulajdonság, amelyek nélkül nem igazán működik sem a kert, sem az élet.
De a kertésznek nemcsak a növényekkel kell kibékülnie, hanem saját magával is. Előfordul, hogy egy-egy döntés nem éppen úgy alakul, ahogy szeretnénk. Azonban egy igazi kertész nem hagyja, hogy a csalódás megállítsa. Ahelyett, hogy azon keseregnénk, hogy miért nem nőnek meg a zöldségeink olyan gyorsan, ahogy a Google azt ígérte, inkább nyugodtan hozzáfognak az újabb kísérletezéshez. Miért? Mert hisznek abban, hogy a következő próbálkozás már sikeres lesz, ha türelmesek és kitartóak.
A kertészkedés, mint terápia
A kertészkedés valójában egy folyamatos önfejlesztési folyamat is. Az ember egy-egy hiba után nemcsak a növényekkel, hanem saját magával is szembesül. A kalandok során gyakran találkozhatunk olyan helyzetekkel, amikor a legapróbb hiba is hosszú órákra képes elvenni a kedvünket. De amint meglátjuk a következő új hajtást, vagy amikor egy mag kikel, mindent elfelejtünk, és újra elkezdjük értékelni az élet egyszerű örömeit. A kertész nem csupán a növények gondozója, hanem a természettel való harmónia keresője is. A kertben saját lelke is virágzik, ahogy a növények is. Minden egyes növény megújulása újabb lehetőséget ad arra, hogy javítsunk a dolgokon, és hogy még inkább összhangba kerüljünk a természettel. Hiszen a kert, akárcsak az élet, nem tökéletes, de ha kitartunk, minden egyes hiba után új esélyt ad a javulásra.
A szeretet ereje
Végül, de nem utolsósorban, a kertmívelőnek van egy különleges varázsa: a szeretet ereje. A növényekkel való törődés, ápolás nemcsak a kertet formálja, hanem magunkat is. Mert ha nem szeretettel bánunk velük, nem fognak szépen nőni. Egy jó kertész tudja, hogy az odafigyelés, a gondoskodás, és a türelem minden növény számára éltető erőt jelent.
Így hát, ha legközelebb megpróbálod elültetni a legújabb virághagymát, és valami nem úgy alakul, ahogy tervezted, ne aggódj! Egy jó kertépítő mindent megbocsájt, és tudja, hogy minden hibát egy újabb tanulási lehetőségként élhet meg. Az igazi kertészkedés nem a tökéletességről szól – hanem arról, hogy egy kicsit több szeretetet és türelmet adjunk mind magunknak, mind a növényeknek.
