A "relaxáció" kihívásai – avagy hogyan ne pihenj a kertben
Képzeld el: végre eljött a pillanat. A kerti szék a tökéletes szögbe van döntve, a limonádé hűvösen gyöngyözik a kezedben, a madarak csiripelnek, a levegő friss, a nap pedig pont annyira süt, hogy ne izzadj. Na, most lazulj el! Lélegezz mélyeket... és... ZZZZZZZSSSSSS – jön a darázs. Hirtelen már nem a napfény simogatását érzed a karodon, hanem a pánikszerű mozdulatokat, ahogy megpróbálsz nem hisztérikusan hadonászni, miközben a limonádé kilöttyen, és a napozószék hátradől – veled együtt.
Olvasói történet: A piknik, ami inkább sprintekkel teli hadművelet lett
„Egyszer vittem ki egy könyvet, pokrócot, meg egy kis rágcsálnivalót a kertbe, hogy nyugodtan olvassak. Két oldalig jutottam, amikor egy hangos zümmögés jelezte, hogy valaki meghívás nélkül csatlakozott a piknikhez. Egy darázs úgy döntött, hogy beleesik a bodzaszörpömbe, majd kirepül, majd megint vissza. Végül úgy futottam be a házba, mintha a kertben lángra kapott volna a fű...”
A természet lágy ölén való relaxációt sokan egyfajta spirituális élménynek képzelik – egészen addig, amíg az égbolt nem gondolja másképp. Egy ártatlan felhőből másodpercek alatt zápor lesz, és már csak azt látod, ahogy a kerti párnák szivacsként szívják magukba a vizet, miközben te a napernyő alatt kuporogsz, mint egy ázott csirke.
A szomszéd időzítője mindig tökéletes
És van az a szomszéd, aki valahogy mindig pont akkor dönt úgy, hogy lenyírja a füvet, amikor te végre eldőlnél egy pokrócon a fűben. A fűnyíró felbőg, a fűszálak repkednek, és az idilli nyugalomból gyorsan egy motoros show lesz. Ráadásul valahogy mindig az a rész kerül először sorra, ami közvetlenül a te füled mellett van.
Kert – az új extrém sport
Nem egy olvasó írta már, hogy a kerti pihenés valójában egyfajta túlélőtúra. A vakondtúrásokból ugródeszka lesz a lábnak, a méhecskék ártatlan nektárkeresését ők minden esetben személyes támadásként élik meg, és a madarak is csak addig cukik, amíg nem célzottan pottyantanak a napozómatracra.
De tudod mit? Pont ezek a kiszámíthatatlan, néha bosszantó, máskor meg totál röhejes pillanatok azok, amik miatt a kert valójában él. És ha legközelebb egy darázs miatt leöntöd magad a limonádéval, vagy futólépésben menekülsz be a hirtelen jött vihar elől, jusson eszedbe: nem vagy egyedül. Minden kertbarát átélt már valami hasonlót – csak most már nevetni is tudunk rajta. (Talán.)
